„ …Az állat megáll, nem lát, nem szagol semmit, mert szemközt jár a szél, s mégis tudja,hogy közelben a végzet: fejét emeli, gyöngéd nyakát fordítja,teste megfeszül, abban a csodálatos kötöttségben áll eléd néhány pillanatra, mozdulatlanul, ahogy csak a végzet előtt hőköl meg az ember, tehetetlenül, mert tudja, hogy a végzet nem véletlen és nem baleset, hanem kiszámíthatatlan és nehezen érthető összefüggések egyik természetes következése”
/Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek/
